Főzni nem nagy dolog...egészen addig amíg nem jönnek az életedbe
olyan emberek, akik fontosak számodra. Hála a Gondviselésnek nekem
jöttek. És szinte ahogy megjelennek rögtön megfűszerezi a konyhád a
szenvedély, az öröm, az odaadás.
Az, hogy a barátok elismerik a konyhádból szálló illatokat, díjazzák a látványt, no az már egy igazi bónusz.
Nekik, nekem, Bárkinek készülnek ezek a bejegyzések.
Remélem termékeny alkotó leszek, mindenki örömére!
Gyorsan megkopó fakanalakat kívánok mindenki konyhájába! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése